Villányi körzet:
Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya, Villány, Villánykövesd
Siklósi körzet: Birse, Csanáta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kistótfalu, Mánfa, Nagytótfalu, Siklós, Szava, Tórony, Vokány településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II osztályú határrészei.

Legjobb fekvései:
Jammertal, Ördögárok, Csillagvölgy, Kopár, Konkoly, Zuhánya. Leginposánsabb hegye a Nagyharsány.

Termőterület nagysága:
Szőlőtermelésre alkalmas terület a borvidéken a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint összes lehetséges telepítési terület: 1522 ha ebből I. osztályú 2911 ha. A Jelenleg beépített terület 2000 ha.

Klíma:
Szubmetiterrán jellegű mikroklíma jellemzi, ez az ország tavasszal legkorábban felmelegedő tája. A napsütéses órák száma rendkívül magas (2100 óra is lehet), a nyár forró, a tél enyhébb. Azok a szőlőfajták érnek itt be teljesen, amik az ország más részén nem képesek erre.

Fő talajtípusok:
Triász dolomiton, márgán, júra és kréta korú mészkövön települő, vályogos, barna erdőtalajon, néhol homokos lösztalajokon terem a villányi bor.

Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
Annak ellenére, hogy Villányt mindenki igazi vörösboros tájnak tudja, és tartja számon, a legnagyobb területen telepített szőlőfajta az Olaszrizling (360 ha). A fehér fajták közül a Chardonnay, Rajnai rizling, Hárslevelű, Rizlingszilváni, Tramini, telepítései jelentősek. A késszőlők közül a Kékoportó, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Franc és a Merlot vannak jelen. Újabban a Pinot Noir és a Kadarka és Csókaszőlő ültetvényekkel is találkozunk. Ezek a fajták jelen voltak már a borvidéken, csupán a háború utáni szunnyadás időszakát élték.

Borstílus:
A fehér és vörösborokat adó szőlőfajták aránya majdnem kiegyenlített a borvidéken, de körzetenként eltérő fehérborokat adó fajták inkább Siklós, a kékszőlők pedig Villány környékén dominálnak, ennek ellenére az uralkodónak mégis a vörösborokat tekintjük. A villányi vörösborokat a kékoportó lágysága teszi közkedvelté, ennek a fajtának a borai a szüretet követő évben elfogyasztandók. A jóval magasabb sav és tannin tartalommal szüretelhető fajták borai alacsony tőketerhelés és nagy koncentráció mellett hosszas fahordós érlelést igényelnek, valódi értékeiket 5-6 éves korukban kezdik el megmutatni. Az átlagosnál hosszabb érlelési idővel kell számolni az új égetett kishordókban tartott cabernet alapú boroknál, melyek a fogyasztó türelmét meghálálják. Ezek a borok nagytestűek, az 1997-et követő évjáratokból származó borok várhatóan 15-20 éves korukban élvezetesek lehetnek majd. Ezeknek a leginkább Bordeaux-i stílusú boroknak némelyike a világ legkeresettebb vörösborai mellett is megállják a helyüket. A Siklósi fehérborok savakban viszonylag szegények de alkoholban és extrakttartalomban gazdagok. Bennük elsősorban ne üdeséget, hanem a teltséget keressük. Elsőként az országban, Villányban borvidéki szintű bortörvény született. Itt többek között meghatározásra kerülnek a borvidéki kategóriák. ,,Villányi Védett Eredetű Classic Bor” illetve, “Villányi Védett Eredetű Prémium Bor”, Tájbor, Asztalibor. Valamint a felhasználható szőlőfajták a tőketerhelés, a szüret, a bor érlelés módja és a borvidéki minősítő bizottság összetétele is meg lett nevezve.