Középiskolai évek alatt a család 600 négyszögöl területet vásárolt a Baktában, azon a nagyszerű helyen, ahol a régi értékrendet képviselő világban soha nem lehetett birtokot venni, csak örökölni. Mivel Vida Péter tanulta a szőlészetet, ezért elsősorban az ő, és a testvérei feladata volt művelni a szőlőt. Elhatározta, hogy a helyi borversenyen benevezi a család kadarka borát, édesapja nevén, persze ezt úgy tette, hogy senki se tudja.

“Az egyik vasárnap reggelén édesapám a helyi újságot olvassa, és nagy betűkkel hozzák, hogy az első helyen végzett Vida Sándor kadarkája. Apám nagyon szigorú ember volt, de akkor megcsillant a könny a szemében. Magához ölelt és azt mondta: Meglátod, még ezt az Úr meghálálja. Ez a szülői gondolat ismét megerősített abban, hogy a borral érdemes foglalkozni.”- tette hozzá a borász.

“Nem tudom miért, de gyermekkorom óta a földhöz, a terra-benedicta-hoz vonzódom, pedig a családomban senki sem volt földműves ember. Én lettem ilyenné. Sokszor veszem észre magam, hogy egyszerűen jóleső érzés kézzel morzsolgatni a hantokat. A talaj, a növény és a nap teremtette meg az emberiség számára az élet lehetőségét. Nagyon fontos lenne, hogy erre a kincsre az ember.” – vallja Vida Péter

Ma a gazdaság 10 hektár szőlőterületből áll. A feldolgozó és a pince a Baktában található az utolsó 1 hektáros egybefüggő szőlőterületen. Ettől a ponttól keletre kezdődik a sík terület, amely egészen a Kárpátokig tart. A felkelő nap sugara a szőlődombba ütközik, és korán kezdi sugarával melengetni. A szekszárdi dombok nagyszerűsége a védett völgyekben rejlik, ahol különleges mikroklímák alakulnak.