A Somló kialakulása
A Kárpát-medence földtörténetének egyik utolsó nagy eseménye volt, amikor – 10 millió éve – a Pannon-tenger elöntötte a területét. Az óriási üledékgyűjtő medencében nagy mennyiségű homok és agyag rakódott le néhány millió év alatt. A tenger feltöltődését, majd kiszáradását követően – 3-4 millió évvel ezelőtt – kezdett el működni a Somló vulkánja.
Amikor a mélyből feltörő izzó magma a vízzel átitatott üledékrétegekkel találkozott, hatalmas gőzrobbanások történtek. Az ismétlődő kitörések eredményeként közel 100 méter magas, 1 km átmérőjű tufagyűrű épült fel a kiszóródott vulkáni törmelékes anyagból. Ezután láva nyomult fel, aminek magas gáztartalma további kisebb robbanásokat okozott. Ahol a gázok és gőzök nem tudtak távozni az olvadékból, ott a megszilárduló bazalt hólyagos, lyukacsos szerkezetűvé vált. A láva végül teljesen kitöltötte a tufagyűrűt, és kihűlve sík felszínű bazaltformát alkotott (ez a mai hegytető lapos része). A tűzhányóműködés utolsó fázisában ismét a robbanások kerültek túlsúlyba. Ekkor keletkezett a hegycsúcs vörös salakos kúpja.
A kialudt vulkánt folyamatosan pusztították a külső erők. Az esőzések felszabdalták, végül fokozatosan elmosták a puhább tufagyűrűt, így szabaddá vált az egykori lávató közel 50 méter vastag bazaltja. Időközben az egész térség emelkedni kezdett, emiatt a környező kisebb vízfolyások belevágódtak a pannon homokos üledékekbe.
A pleisztocén (jégkor) hideg, száraz, növénymentes szakaszaiban a szél is könnyedén elfújta a laza port. A kemény kőzetsapkával védett tanúhegy így egyre jobban kimagasodott pusztuló környezetéből. Az erózió azonban a bazaltot sem kímélte. A kihűlés során összerepedezett kőzettömeget a fagyaprózódás és a növények gyökereinek feszítő hatása támadta. A leomló kőzetdarabokból törmeléklejtő képződik. A pusztulást alaposan felgyorsítja, hogy a Somló bazaltja eleve szemcsés, ún. kukoricaköves szerkezetű, ami kis ütésre is könnyen szétesik.
A fent leírt eróziós események nagy része napjainkban is zajlik, csak emberi léptékkel nézve a geológiai folyamatok kevésbé szembetűnőek.

Somló a szenvedélyes borok ezerarcú tája

A bazaltkalappal a fennsíkon borított tanúhegy a Pannon-tengerből kiemelkedve évezredek óta őrzi és meghatározza a Pápa-Devecser-i síkság tájának arculatát, hangulatát. Ma már természetvédelmi területként sok féltett és ritka növény és állatfaj élőhelye a Kisalföld délkeleti csücskén, a Bakonytól nyugatra. Somló-hegy szépsége, és a borok kiválósága a művészetek különböző képviselőit is megihlették. Eötvös Károly író a 19.század második felében balatoni körutazása során, a Szentgyörgy-hegyet megmászva és a tájban gyönyörködve írta: “Két élő testvére van. Az egyik itt előttem a Badacsony, a másik fönt Veszprém megye nyugati síkján a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná megmondani? A bortermő helyként ismert Somlót részben a Balaton-felvidékhez, részben Ság-heggyel együtt a (19. század végén bontották meg utcakőnek a tűzhányó kalapját) a nyugat-magyarországi vulkanikus hegyekhez sorolták. A természeti, kulturális, műemléki, történeti emlékek gazdagsága különös hellyé avatja Somló hegyét. A somlói tüzes, ízes, illatos borok jellegzetes mineralitással rendelkeznek, ami a talajadottságokkal magyarázható. Ma a borvidékhez tartozik még Ság-hegy és a Kissomlyó is. Magyarország legkisebb borvidékének összterülete így 827 ha.

Somló 1526-ig

Az ókori szőlő-bortermelés emlékei után a középkori adatok a hegy kiváló ökológiai adottságainak felismerését mutatják. A helynevek az itteni szőlőtermesztésre utalnak, a királyi uradalomból már 1010-ben kialakították a Benedek-rendi apácazárdát. Somló híres várát 1093-ból említik a források, az első szőlőtermesztésre utaló adatok 1135-tól ismertek. A szőlőtermesztést segítő szentek tiszteletére kápolnákat emeltek a szőlőhegyen. A dobai oldalon 1309-tól a Szt. Márton kápolnát, 1399-tól a jenei oldalon a Szt. Ilona vagy Szt. Kereszt kápolnát, majd a Szt. Margit kápolnát is a vásárhelyi apácák építettek. Szőlő-bortermelés a hegyet körbefogta, és az országos vásároshelyi a kereskedelmi központ jelleget erősítette. A számtalan szőlő adás-vételi okmány, okirat a virágzó és egyre jelentősebb szőlőkultúrát jelzi. A vár egyik ura Kinizsi Pál, Mátyás király híres törökverő vezére volt. A bor általános élvezeti cikk, áru volt már ekkor. Bakócz Tamás esztergomi bíboros a kiváló borok túlzott élvezetében elmerült apácák miatt a vásárhelyi monostort 1511-ban kénytelen volt feloszlattatni.

Somlói szőlők a filoxéravészig

A török hódítás időszakában Somló vidéke a kettős adóztatás területe volt, ahol mind a török, mind a régi és az új földesurak (Csóron András) szedték az adót borból. Somló vára 1517-től Bakócz Tamástól a gróf Erdődy család tulajdonába került, a 17.század elején az Eszterházy család, a későbbi legnagyobb birtokos família is megjelent. A török időben a Somló környéki lakosság sokat szenvedett, de a hegyen a szőlő-bortermelés kiteljesedett, amit az 1715-ös, 1720-as országos összeírások, majd a 18. század végi térképek és felvételezések is igazolnak. A 19. sz. elején Napóleon francia seregei a helyi uradalmak munkáit is megnehezítették. Somló vára ekkor már romokban volt, de a hegyen egyféle “demokrácia” uralkodott, ahol nagyszámú jobbágy-paraszti, zselléri, polgári adózók szőlei mellett és társaságában nemesi jogállású, a felsőbb társadalmi rétegek tulajdonai, és uradalmak szőlei váltogatták egymást. A somlói bor országos híre mellett Nyugat-Európában is elismert volt. A filoxéra, a szőlőket kipusztító gyökértetű Somlón 1888-ban jelent meg először.

A filoxéravésztől 1945-ig

A monokultúra szintjén szőlőtermesztő borvidéken a filoxéra óriási kártételt okozott 1888-tól. A régi szőlők 1/3-át szénkéneggel tartották fent, Pápán és Veszprémben, illetve Somlóvásárhelyen kisebb szénkéneg raktár volt. Veszprém megyében 79 községben okozott kárt a filoxéra. A szőlőtermesztést az oltványszőlők amerikai alanyfajtáival lehetett az újratelepítés után megmenteni. A szőlők rekonstrukciója részben elszegényedéshez, részben tőkeerős vállalkozásokhoz vezetett. Trianon, majd a nagy világválság és a helyi történeti események mindig a somlói borok körül forogtak, sok minden azonban a borok érdekében történt. 1927-ben a szőlőhegy végveszélybe forgott, amikor a jenei oldalon bazaltbányát akartak nyitni. A tervet a porladó somlói bazaltkő és a “Soó szerelmesek” tiltakozása hiusította meg. 1933 őszén alakult meg a Somlói Bortermelők Pinceszövetkezete, amely után a MEGA szövetkezet alakult meg, majd 1940-ben Somlói Nagybizottság jött létre. Részben Németországba és Svájcba szállítottak ekkor somlait, amit a kereskedők hamisítottak is. Az uradalmi bortermelés a II. világháborúban az 1945-ös harcokig folyt a hegyen.

Somló szőlészete-borászata 1945-1990-ig

A II. világháború után nagymértékben megváltozott a szőlőbirtokosok összetétele, társadalmi helyzete. Az államosítással és a földreformmal a környező ipari munkásság kapott kis szőlőterületet. Így a nagyobb egykori egyházi-világi uradalmi szőlők helyett számtalan kis életképtelen, nem üzemi méretű további szőlőterületecskére szabdalódott Somló hegye. 1949-től a demokratikus, szakmai kezdeményű hegyközségek működését is betiltották az államosítás kezdetekor. A megalakuló Állami Gazdaságok, majd az erőszakkal megalapított Termelőszövetkezetek szőlőiben, pincéiben állami vagy szövetkezeti tulajdonba került a termelés, a szőlősgazdák csak pár négyszögölön termeszthettek saját szőlőt. Mindezek ellenére a szőlőtermesztésben a szakcsoportok, mint az igényesség és a szocialista ideológiai elképzeléssel is összeegyeztethető termelési szervezetekként alakultak ki. Alacsonyművelésről az 1970-es évek közepétől a magasművelésre tértek át, a szőlőfajta váltás eredményeként a nyugat-európai minőségi szőlőfajták kerültek előtérbe (Olaszrizling, Tramini), míg az őshonos (Juhfark) és a régi hungaricum fajták (Furmint, Hárslevelű) továbbra is termesztésbe maradtak. A rendszerváltásig a somlai bor önálló palackozásban ritkán jelent meg, főleg a Badacsonyi Állami Gazdaság palackozta, mert önálló szőlőterülete volt Somló-hegyen a helyi TSz-ek mellett. A tüzes, savas, magas alkoholtartalmú, zamatos somlai borok azonban mindig kelendőek voltak.

Somló 1990 – napjainkig

A rendszerváltozás után Somló sokáig kereste helyét, de abban minden szakember egyetértett, hogy a hegy és a szőlő-borkultúrája, a természeti adottságai olyan kincset jelentenek, amit vétek veszendőbe hagyni. Az 1990-es évek második felében kezdtek kialakulni azok a mintapincészetek, mint pl. a korábban alapított Tornai családi pincészet is, amelyek élethivatásnak, egyféle pozitív kihívásnak tekintették a szőlőtermesztést és a borászatot. Példamutatásuk, eredményeik, elismertségük a Somlón gazdálkodóknak is mintaként szolgálnak.

A Tornai családi pincészet

Tornai Endre cégalapító az egyik legrégebbi magánpincét 1946-ban egy kis pincével és héttized hektárnyi szőlőterülettel alapította. Már az 1980-as években saját neve alatt értékesítette palackos borait. 1990-es évek elejétől a Badacsonyi Pincegazdaságtól vásárolt szőlőterületeket. Az állandó területbővítés eredményeként napjainkban több, mint 50 ha-on termesztenek szőlőt, így a családi pincészet ma a legnagyobb Somlón. A hegyen 450 ha szőlőterületet közel 3000 birtokos művel, ami általában az itteni szőlők elaprózódását jelenti.

A Tornai Pincészet két nagy beruházási ütemben fejlesztette Európa-szintűvé borászatát. 1999-ben és 2005-ben már SAPARD-támogatással. (Új pincerésszel, bővítve a feldolgozó és a tárolókapacitást, fokozottan figyelve a szüretre, a beérett szőlőre, a késői szüretre, új palackozó sort állítottak üzembe, a hordós erjesztés mellett a reduktív technológiát biztosító saválló, hűthető-fűthető krómacéltartályokat állítottak munkába). A cefrét 7-14 órán át héjon áztatják, amit Magyarországon először itt alkalmaztak. Ennek eredménye a szép savú, élénk színű, testes fehérbor, benne a bazaltborokra jellemző ásványos íz, ami szépen keveredik az üde gyümölcs aromával.

A Tornai Családi Pincészet tárolókapacitása 9300 hl, amiből 300 hl-nyi 5 hl-es magyar tölgyhordó, amiben ászkolják a legjobb fekvésű, mesés minőségű dűlők borait. A Somlón a korábbi évszázadokban nagy megbecsülésnek örvendtek a vár romjai közt fészkelő solymok, amelyek az érő szőlőktől elriasztották a seregélyeket. A Tornai Családi Pincészet címeres, nyomott üvegpalackját is ez a madár díszíti, emlékeztetve a szőlősgazdák hálájára.

A családi pincészet 10 ha-on Olaszrizlinget, 8 ha-nál többet az ősi zamatos fajtából a Juhfarkból, 7,5 ha-t a furmintból, 3 ha-t a Hárslevelűből, valamint Szürkebarátot, Zeusz, Zenit, Pinot Blanc szőlőfajtát termel,összesen 50 ha-on. A családi szőlő tagja a somlói gazdákkal közösen kiépített előrejelző rendszernek, ami révén a szőlő növényvédelmét ésszerűbbé tudják tenni. A borok 2006-tól eredetvédelmi jelöléssel kerülhetnek piacra.

A legnagyobb családi pincészet szakmai segítséget nyújt a többi somlói kisebb pincészeteknek borvizsgálattal, labormunkával, ingyenes tanácsadással, bérpalackozással.

Egyik csúcsbora a pincészetnek a 2001. évi Hárslevelű, ami az olaszországi, veronai 2004-es Vinitaly-n nagyarany minősítést nyert, Montreálban és Düsseldorfban aranyérmet szerzett. Emellett évente rendszeresen nyernek országos és nemzetközi borversenyeken előkelő helyezést. A családi pincészet nemzetközi és belföldi elismerései az itteni szakmai és marketing munkát jelzik.

A somlai, és a Tornai Családi pincészet borai, mint gyógyborok

A somlai borokat az Osztrák-Magyar Birodalmon belül és kívül általában gyógyboroknak tartotta a közvélemény. Számtalan gyógyhatását rögzítették, sőt a bécsi császári udvarban a Habsburg esküvők alkalmával a néphagyomány szerint somlai bort kellett inni, ami a fiúöröklést segítette elő, ezért nászéjszakák boraként is emlegették. Dr. Antall József az első demokratikusan választott parlament miniszterelnöke, mint somlói kisnemesi származású és egyben orvostörténész a következőkben rögzítette a somlói borok gyógyhatását:
Kis adagokban rendszeresen kellett inni, a bélműködés és idegállapot karbantartása érdekében,
– aranyér és székrekedés ellen hatásos,
– meghűlés ellen, beteg ember és idős általános erősítője,
– savhiányban szenvedőknek, emésztést segítő, fiunemzést segítő,
– sebek kimosására használták.
Általános gyógyító, kedélyállapotot javító hatását több népi rigmus is megerősítette. “Nászéjszakák bora” névvel címkézte a Tornai pincészet borát az 1990-es évektől.