A borvidékhez tartozó települések a következők:
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tálya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu.

Termőterület nagysága:
Szőlőtermesztésre alkalmas terület a borvidéken a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint: Összes lehetséges termőterület 11 149 ha, ebből I. osztályú 9829 ha ( 89%).

Klíma:
Szárazföldi klímájú, viszonylag hűvös, a nagy felszíni tagoltság és a vízfelület (Tisza, Bodrog) jelenléte miatt jól elkülönülő mikroklímákkal rendelkező terület. A megfelelő páratartalom nélkülözhetetlen a botrytisesedéshez (nemesrothadás), ami az aszúkészítés alapfeltétele.

Fő talajtípusok:
Kovasavtartalmú riolit,andezit kőzetek, vulkáni törmelék, zeolit, agyaglemosódásos nyiroktalaj lejtőlöszön, barna erdőtalaj.

Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
A zárt borvidéken engedélyezett szőlőfajták: Furmint (3434 ha), Hárslevelű (593 ha), Sárgamuskotály (111 ha), Zéta (Oremus) Kövér szőlő.

Borstílus:
Kizárólag fehér bort adó, jelenleg az egyetlen valóban
,,ZÁRT” borvidék, száraz borai magas savtartalommal, jellegzetes illatokkal bírnak, sokszor kemények de elegánsak. Ezeket három- négy éves korukig célszerű elfogyasztani. Az édes borok a magas alkohol, cukor és extrakttartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát képesek nyújtani. Az egyes dűlőválogatott borok más és más karakterrel rendelkeznek, a talajösszetétel változásának megfelelően. A késői szüretelésű édes borok botriszes jellege élénk gyümölcsösségben mutatkozik meg, az érlelt aszúboroknál ehhez a mikro-oxidációnak köszönhetően igazi mély ízjegyek és érzetek is társulnak. A magas puttonyszámú aszúborok eltarthatósága korlátlan.