Termőterület nagysága:
A Szekszárdtól-Bátáig követhető észak-déli irányú vonulat keleti oldalán húzódnak azok a szőlőtermő dűlők, amelyek oly híressé tették ezt a tájat. Ezen a keleti lejtőn találjuk a híres öcsényi, decsi, sárpilisi szőlőhegyeket is noha a névadó faluk 3-5 km-rel arrébb a Duna egykori árterén terülnek el. A borvidék közigazgatásilag Tolna megyében található. Alsónána, Alsónyék, Béta, Bátaszék, Becs, Harc, Medina, Mórágy, Öcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba, településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II osztályú határrészei alkotják a borvidéket. A szekszárdi borvidék teljes termőterülete ma 6001 ha amelyből 3789 ha I. osztályú besorolást kapott. A tényleges szőlőültetvények 2255 ha-t foglalnak el.

Klíma:
A Szekszárdi borvidéken mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik: a telek enyhék, a nyarak melegek. Nagy a hőösszeg és a napbesugárzás, ezekkel szemben kevés a csapadék. Emiatt kedvezőtlen években helyenként az aszály káros hatásával kell számolni. A meleg éghajlatra való tekintettel a tavaszi és az őszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben. Ez az olyan fagyérzékeny szőlőfajtáknál, mint pl. Kadarka és a Merlot rendkívül fontos szempont. A viszonylag enyhe, száraz éghajlat miatt az őszi hónapok melegebbek, szárazabbak, és a szőlőfürtök sem olyan könnyen rothadnak, ami különösen a vörösbort adó szőlőfajták termesztésében rendkívül nagy előny. A tél sokkal rövidebb és kevésbé zord, mint a kontinentális klímájú Alföldön. Szekszárd az egyik leghosszabb tenyészidőszakú magyarországi borvidék.

Fő talajtípusok:
A szekszárdi dombság vastag lösztakarója kitűnő alapot biztosít a vörösbortermelésre, kedvező talajok képződésére. A löszön mintegy 10 000 évvel ezelőtt a halocénben löszvályog, homokos kőzettörmelékes vályogtalaj, kisebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. A szőlőtermelés szempontjából rendkívül szerencsés, hogy a lösz mindig tartalmaz legalább 5-7% aktívmeszet, de előfordulnak talajok akár 10-30% mésztartalommal is. Ez lényegesen gazdagabb, komplexebb ízvilágot kölcsönöz a bornak, mint pl. a mészben szegény homokos talajok. A geresdi dombvidékhez tartozó területen agyagbemosódásos barna erdőtalajok is megjelennek.

A legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
Kékszőlő fajták: Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Cabernet Franc, Kadarka, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir, Syrah.
A fehér fajták közül hagyományosan az Olaszrizling, újabban Chardonnay, Viognier, Rajnai rizling, Ezerfürtű kerül leginkább palackba.

Borstílus:
Szekszárdot elsősorban vörösbora tette és teszi híressé. Savainak élénksége és eleganciája sok hívet szerzett már a szekszárdi boroknak. A hagyományosan könnyebb, fűszeres ízű kadarka mellett a kékfrankos, a merlot, cabernet fajták már bizonyítottak. Talán klimatikus adottságok miatt a cabernet sauvignon kevésbé érzi jól magát e tájon, bár figyelemre méltó kivételek minden évjáratban adódnak. Sima struktúra, barátságos tanninok, sok gyümölcsösség, ezek a fő jellemzők. A táj fehér borai lágyak, teltek, néha kissé lomhának tűnhetnek. Magas koncentrációjú erősen terméskorlátozott szőlőből persze itt is lehet nagy értékű fehér borokat készíteni.