A termőterület nagysága:
A Kunsági borvidék területe hazánkban a legnagyobb: 103 863 ha, ebből azonban csak 1436 ha I. osztályú és 26 196 ha II osztályú. A szőlővel betelepített területek nagysága 29 544 ha.

Klíma:
A Közép-Alföld éghajlata a szőlő tenyészidőszaka folyamán változatos és szélsőséges. Kontinentális klíma, azaz forró napsütéses nyár és hideg száraz tél jellemzi. Nagy a hőösszeg, magas a napsütéses órák száma. Az aszályos nyarak, a fagyos hideg telek, a tavaszi és az őszi fagyok is elég gyakoriak. Ez az egyik fagyveszélynek legjobban kitett borvidékünk. A forró napokon gyakori a szőlőtőkék megperzselődése és hőütése. Csapadékszegény régió, sokéves átlagban mintegy 100 mm csapadékhiány mutatható ki. A borvidékek közül itt a legrosszabb a termelési biztonság.

Fő talajtípusok:
Talajai közt többnyire meszes homok, alárendelten löszvályog, mezőségi és réti talajok fordulnak elő. A kötött vályog és agyagtalajt helyenként vékony lepelként fedi a homok. Vannak világos humuszban igen szegény sülevényes futóhomok területek, de vannak humuszban és tápanyagban gazdagabb lösszel keveredett sötétebb homoktalajok, valamint tiszai eredetű savanyú homoktalajok is.

Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták:
A borvidék hagyományosan fehér borszőlő fajtái a Kövidinka, Izsáki fehér, Piros szlanka, Ezerjó, és Pozsonyi fehér. A vörösborszőlők hagyományos fajtája a Kadarka.

Borstílus:
Bár a talajadottságok alapján az itt termő boroknak kivétel nélkül lágyaknak kellene tartanunk, mégis jócskán akad kivétel. Az Izsáki sárfehér pl. kitűnő pezsgő alapanyagokat szolgáltat, savtartalma erre alkalmassá teszi. A borvidékről palackozott borok ma még nagy átlagban ritkán érik el a magasabb minőségi kategóriákat.