A birtokközpont a Pulszky család tulajdonában volt. A család leghíresebb tagja Pulszky Ferenc, a Kossuth-kormány államtitkára, majd negyed századon át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. A ház első említése az 1751-es évekből való, amikor Pulszky Sámuel, az akkori tulajdonos adómentességet kapott. A ház az idők során folyamatosan bővült, a helyben bányákkal rendelkező, a házat 1905-1985-ig lakó Barna család kádárműhelyt is működtetett benne. A kőépület alatt hatalmas pincerendszer helyezkedett el, amelynek jó része ma is hozzá tartozik, és a felújítások után működőképes lett. Sok évtized után újra borospinceként üzemel. A lakó- vendéglátó- és gazdasági funkció összekötésének hagyománya jegyében az egykori kádárműhely helyén alakították ki a szőlőfeldolgozó-teret. A kóstolóhely a szomszédos épületben kapott helyet, ami az első ilyen típusú műben, az 1867-es Tokaj-Hegyaljai Albumban is szerepel. A pincészet Mád főutcájáról, a Rákóczi utcáról is visszakapta bejáratát. A felújítás utolsó elemeként a korábbi üzlethelyiségben a Tokaji Borbarátnők Társasága mintaboltja kapott helyet. A három épületben 14 vendég kiszolgálására alkalmas apartmanok is kialakításra kerültek a borászathoz kapcsolódó helyiségek mellett.

Véleményük szerint a hegyaljai szőlőtermelők feladata a helyi adottságok – talajok, fajták, és szőlőtermesztési kultúra – előtérbe helyezése, ezért minden igyekezetük arra irányul, hogy jellegzetes, és tökéletes alapanyagot szüreteljenek a mádi dűlőkből.
A borászatban is hasonló filozófiát követnek: a szőlőt a legkíméletesebb módon dolgozzák fel, és nem használnak faélesztőt. A birtok organikus fejlődése során 2003-ban jutottak el odáig, hogy első nagyobb – 900 palackos – tételük, az Úrágya Furmint kereskedelmi forgalomba került. Azóta is a kis palackszámok jellemzik a pincészetet. A mennyiség helyett a minőségé a főszerep, az évi átlagosan 12 ezer palack borukból ma is nagy szerep jut a kísérleti és egyedi tételeknek.