Bock József elődei immár kilencedik generáció óta foglalkoznak szőlőműveléssel és borkészítéssel. Az 1946-os kitelepítéseknek a Bock család is áldozatául esett, ám az édesapa, Bock Antal ragaszkodott Villányhoz. A svábokat ért viszontagságos történésék ellenére, Bock Antal újra kezdte életét.

Bock József édesanyjának, Boly Mária kulák családjának sem kedvezett a történelem. Mindkét család Kisjakabfalván élt, ahol több 5-5 hektárnyi szőlőt, erdőt és szántókat műveltek.

Bockéknak 1850-től van 2 hektárnyi területe a villányi Jammertál dűlőben, amit az államosításkor ugyan elvettek tőlük, de Bock Antal 1953-tól visszabérelte, 1958-ban pedig megvásárolta. A Bock-borok ettől az esztendőtől kezdve folyamatosan nyertek érmeket helyi és országos versenyeken.

Bock József szakmáját tekintve lakatos, technikusi képesítését a pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban szerezte. A villányi Mezőgépnél gyártás-előkészítőként dolgozott, de mint minden villányi, a munka után ő is a szőlőben folytatta a napot. Bock József édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni. Egy évtizeden át még másodállásban volt bortermelő, amikor is a növekvő terület és a sikerek hatására úgy döntött, hogy főállásban foglalkozik a szőlővel és a borral. Ekkor két és fél hektáron gazdálkodott, ami mára 60 hektáros ültetvénnyé gyarapodott.

Bock József a „hivatalos” borászkodástól (1991) számítva viszonylag hamar, 1997-ben lett az Év bortermelője. Ezt a kitüntetést számtalan nemzetközi és hazai elismerés előzött meg és követett.

A sikerek mögött egyértelműen egy megértő feleség és stabil család áll. Bock József felesége, Kenéz Valéria korábban tanítóként dolgozott, de az egyre növekvő családi vállalkozás kedvéért felhagyott hivatásával. Természetes volt, hogy a gyerekek is a szülők által kitaposott útra lépnek, így ma már mindannyian a családi vállalkozásban tevékenykednek.